A futás nem szamba

Úgy két hónapja írtam egy cikket arról, hogy a futás nem szamba, azaz hogy tapasztalataim szerint miért nincs értelme a futótechnika javítás égisze alatt csak arra koncentrálni, hogy a talpunk melyik része ér a földhöz a futómozgás talajfogási szakaszában.

A futómozgás egy ciklikus mozgássor, amit az összes fázisával együtt kell vizsgálni és ennek a talajfogás csak egy eleme. A talajfogást pedig számos dolog befolyásolja, mint például a tempó, a testtartás és az ízületek állapota. Tehát álláspontom szerint aki javítani akar a futótechnikáján, annak elsősorban az izmok, ízületek nyújtására, a core izmok erősítésére kell fókuszálnia és ha ez megfelelő állapotba került, akkor rávezető futóiskolai gyakorlatokkal lehet csiszolni a technikát. Két képpel be is mutattam, hogy mindezek hatására nekem mennyit változott a "talajfogásom" anélkül hogy ezzel külön foglalkoztam volna. Amikor megosztottam a cikket a közösségi oldalak futó csoportjaiban, az úgynevezett mezítlábas stílus képviselői nekem estek, de szerencsére a szakma jeles képviselői is bekapcsolódtak a vitába és helyre tették őket. 

Mit mond a szakember?

Ezen a héten aztán Őry István Futólépés blog vezetője közzé tett egy nagyszerű írást a témában és a hozzá kapcsolt videoblogban a rá jellemző szakmai alapossággal elmagyarázta az általam is megpendített témakört.

Mindenki számára érthetően elmagyarázta, hogy ha a futómozgás ciklusából ráfókuszálunk a talajfogásra, akkor azt láthatjuk, hogy alapvetően háromféleképpen érhetünk talajt: vagy a talpunk első részére, vagy középtalpra, vagy sarokra.

Nem lehet  sarkosan 

A sarokra érkezés során külön kiemeltre, hogy ha nem agresszív sarokra érkezésről van szó, akkor egyáltalán nem számít hibának, hiszen hosszútávfutók körében is alkalmazott, energiatakarékos módszerről van szó. Összességében tehát nincs jó, vagy rossz talajfogás, hanem három változat van, amelyek közül mindegyiknek meg van a maga helye és ideje és szerepe. Kitért arra is, hogy a profi futók ezeket a módszereket tudatosan váltogatják egy verseny alatt, tempó, vagy ritmusváltás során. Azonban amatőr futóknál is megfigyelhető, hogy sarokra érkező futók többsége sprinteléskor ösztönösen átvált lábujjhegyre és úgy fut. 

Futólépés bejegyzése megerősített engem abban, amit eddig gondoltam és tanultam a futómozgásról, de ezt a bejegyzést most nem azért írom meg, hogy önigazolást nyerjek, hanem azért, mert erről a témáról eszembe jutott egy érdekes dolog.

Ha azt vesszük alapul, hogy háromféle talajfogás létezik és mindegyiknek meg van a szerepe és szükségessége a futás során, akkor az alábbi megállapítások tehetőek:

-hosszú futásoknál energiatakarékosság szempontjából előnyös lehet a sarokra érkezve, talpélen átgördülve (a szakirodalomban "gördülő" technikának nevezett) talajfogás. Ennek helyes kivitetése aktív talajfogással érhető el (a sarok leérkezés előtt lábszárból visszafelé mozog) és fontos szempont, hogy a talajfogás a test súlypontja alatt történjen meg. A mozgás előre és nem felfelé történik, ebből kifolyólag minimális repülőfázis van a mozgásban. A túl hosszú, nyújtott térddel történő agresszív sarokra érkezés veszélyes. Ugyanilyen energiatakarékos mozgásforma a középtalpra érkezés is.

-az első talppárnára, vagy lábujjhegyre érkezés a vágtafutóknál jellemző. Maga a tempó dinamikája, a belevitt lendület miatt megnyújt lépéshossz és hosszabb repülőfázis eredményezi azt, hogy a talpnak az első felére érkezik a futó. 

Árulkodik a cipőtalp

Mi hobbifutók, ha terv szerint futunk, akkor az edzéstervünk többféle edzést fog tartalmazni. Ideális esetben lesznek benne könnyű regeneráló és hosszú lassú futások, illetve tempós edzések, valamint résztávos, fartlekes, stb futóedzések. Ez jó esetben azzal jár, hogy a különféle edzéstípusokat -ösztönösen, vagy jó esetben tudatosan- különböző talajfogással futjuk le. Ha ez így van, akkor a cipőnk talpa nagyon jó visszajelzést adhat arról, hogy milyen a talajfogásunk! 

 Nem tudom ki hogy van vele, de én általában több cipőt használok a futásokhoz. Jelenleg hármat, ezek közül kettőnek fényképeztem le a talpát. A harmadikat azért nem, mert az viszonylag még új és jóval kevesebb kilométer van benne, mint a másik kettőben. A másik két cipőben nagyjából ugyanannyi, kb 600-700 kilométer lehet. 

Ezt a cipőt, ami ezen a képen látható edzésekhez használom. Könnyű és hosszú futásokat és a tempós, résztávos edzéseket is ebben csinálom. Ha megvizsgálom a talpát az látszik, hogy a sarokrészénél meggyűrődött, a talp első része és a lábujjhegy része kopott lett. Mivel mindkét edzéstípust ebben csinálom, ezért az összes talajfogás nyoma jól látható rajta. 

A másik cipőmet viszont kizárólag versenyeken használom, max. félmaratoni távig. Versenyen mindig úgy fut az ember, ahogy a csövön kifér.  Na jó, nem teljesen igaz ez, de a lényeg, hogy versenyen mindig erős tempót futunk, hiszen erre készültünk az előző hónapokban. Amikor rákukkantottam ennek a cipőmnek a talpára, akkor azt láttam, hogy a sarokrésze szinte érintetlen, viszont az első talprésze erősen megkopott. 

Úgy gondolom, hogy ezek a cipőtalpi tünetek megerősítik azt, amit Őry István a videobejegyzésében kifejtett, ezért bennem semmi kétség nincs azzal kapcsolatban, hogy jó úton jár az, aki a futótechnikájának javítását nem a talajfogásra fókuszálja, hanem nyújt, erősít, futóiskolázik! 

Szóval, mutasd neked hogy kopik a cipőd talpa?