Gyakran felmerül a kérdés, hogyan kell frissíteni futás közben? Milyen tápanyagokat és ásványi anyagokat kell pótolni és miből mennyit!

Nem olyan rég azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy adjak tanácsot egy ultrafutás során a frissítési terv összeállításához.

Nem futottam még ultratávot, ezért nyilván csak általános alapelveket mondhattam! 

Mennyiségeket sem mondtam, nem is mondhattam értelemszerűen, mivel az teljesen egyéni, hogy kinek, miből mennyit kell pótolni. Minden azon múlik, hogy a tartalékainkból mennyit használunk fel.

Mi a frissítés alapelve?

A frissítés alapelve az, hogy sportolás közben folyamatosan "visszatöltjük" a szervezetünkbe azokat a szükséges anyagokat, amiket elfogyasztunk általa. 

 Mit használunk el? 

Az izom működéséhez energia kell és az energiatermeléshez elsődlegesen szénhidrátot használunk, amit csak korlátozott mértékben tudunk raktározni. Kb fél kilót glilogén formájában. Munkavégzés közben elkezdjük fogyasztani a raktárat és, ha nem pótoljuk megfelelően, akkor kiürül, mint az autó benzintankja. 

Az izomműködés során pedig hő termelődik, ráadásul az év jelentős időszakában a külső környezeti hőmérséklet is olyan magas, hogy a test belső hőjének emelkedését okozhatja. Mindezek ellen úgy tudunk védekezni, hogy vizet párologtatunk a bőrünkön keresztül, amit izzadásnak hívunk. Az izzadással jelentős mennyiségű folyadékot veszítünk a testünk tartalékaiból. Ráadásul az izzadság több, esszenciális ásványi anyagot (sókat) tartalmaz, amelyek hiánya a szervezet normális működését is megzavarhatja. Ez többek között hányás, hasmenés, izomgörcs formájában jelentkezik.

Tehát frissítés során egyszerű az alapelv: annyi szénhidrátot, folyadékot és ásványi anyagot kell visszapótolni, amennyit elveszítünk!

Van egy nagyon jó mobil applikáció, ami a személyes és a külső környezeti paraméterek megadásával pontosan kiszámolja helyettünk, hogy miből mennyi kell. Nagy segítség ez és habár soha nem futottam még ultra távot, de jó pár maraton van a hátam mögött, ezért abban biztos vagyok, hogy az ultratávok feladásának is egyik leggyakoribb oka a nem megfelelő frissítés miatt lehet! Tehát ez legalább annyira kulcsfontosságú, mint a megfelelő állóképesség! Ezt  a tanácsot adtam ajánlottam az említett applikációt!

Ekkor azonban azt a kérdést kaptam, hogy mi a helyzet a fehérjével? Több internetes cikkben is azt lehet olvasni, hogy ultrafutás közben fehérjét is kell fogyasztani, hogy a szervezet ne kezdje lebontani az izmokat!!

Mi a helyzet a fehérjével?

Nézzük meg sportélettani oldalról a kérdést: Azt ugye megbeszéltük, hogy az izom munkavégzéséhez energiára van szüksége. A szervezetben kétféle energiatermelő folyamat létezik és a munkavégzés intenzitásától függ, hogy melyik dominál. Az egyik az aerob, a másik az anaerob típusú energia előállítás. Erről korábban már több cikket írtam, amit itt olvashattok, ezért nem megyek bele ennél mélyebben. Amiben mindkét energiatermelő "üzemmód" megegyezik, hogy az elsődleges energiaforrás a szénhidrát. Amint az előbb írtam, ezzel csak az a baj, hogy meglehetősen korlátozott mértékben áll rendelkezésére és ez alapvetően meghatározza, hogy pótlás nélkül mennyi ideig tudjuk a munkavégzést folytatni. Erről is írtam már korábban, ami itt olvasható. Egyszóval ha tovább szeretnénk dolgozni, mint amennyi üzemanyag van a tartályban, akkor tankolni kell! 

Mi történik akkor, ha elfogy a szénhidrát?

Erre egyszerű a válasz: elfáradunk! Ekkor érezzük azt sportolás közben, hogy kimerültünk, jártányi erőnk sem maradt, elálmosodunk és sem a fizikai aktivitást sem a koncentrációt nem tudjuk fenntartani! Előfordult már valakivel, hogy egy ilyen alkalom után hazaérve lefeküdt aludni egyet?!

Hogy jön ide a fehérje?

A szervezet működése szempontjából három hasznosítható tápanyag létezik: a szénhidrát, a zsír és a fehérje. Ezek közül az első kettő elsődlegesen az energiatermeléshez szükséges.

A fehérjére azonban a szervezet elsődlegesen nem energiaforrásként tekint. A fehérje (pontosabban az aminosavak, amelyekből felépül) főbb szerepe többek között, hogy az izmok és a sejtek alap építőköveként azokat (újjá építzse).  Egyébként az is igaz, hogy nagyjából a szénhidráttal megegyező energiaforrás tud lenni, azaz kb 4.1 kcal grammonként. 

Az is tény, hogy a sporttudomány ismeri ugyan az úgynevezett "fehérjeéhezés" fogalmát, mely szerint ha a szervezet 12-13 órán keresztül nem jut fehérjéhez, akkor megkezdődik a fehérjeleépítése az izmokból és elszállítása oda, ahol szükség van rá. Ennek oka, hogy a fehérje nem raktározódik a testünkben, mint a szénhidrát, ezért nincs máshoz nyújni, mint az izmok. Arra utaló kutatások is vannak, hogy 3 órán túli munkavégzés során szintén megindulhat a fehérje bontása. (katabolizmus)

Hogy lesz ebből energia?

Ahogy láttuk, vannak olyan elméletek, amelyek szerint ha nincs elég szénhidrát, akkor a szervezet az izmokból "bontja ki" a fehérjét és szükség esetén azt égeti el, hogy elegendő energiát tudjon szolgáltatni a munkavégzéshez.

Más tanulmányok szerint azonban ez sportolás közben nem lehetséges, mert annyira idő és energiaigényes folyamatról van szó, hogy a szervezet nem fog ezzel bajlódni, amikor épp az "életben maradásért küzd".

Ez a folyamat valójában úgy zajlik, hogy a szervezet az izmokban lévő fehérjét aminosavakra bonja, majd az aminosavakat egyszerű cukrokká alakítva elsődleges energiaforrás lesz belőle. Ezzel szemben talán sokkal egyszerűbb azt mondania a szervezetnek, hogy "stop, nem megyek tovább!", mint beindítani egy ilyen  folyamatot. 

Meg kell jegyezni, hogy a zsír szinte korlátlanul rendelkezésre áll, még a legszikárabb versenyző számára is és óriási energiaraktár. Abban is biztos vagyok, hogy ultratávú versenyeken nem (csak) anaerob tartományban dolgozik a sportoló, mert azt képtelenség lenne órákon keresztül fenntartani. Tehát aerob tipusú energiatermelés során a szénhidrát forrás a zsírraktárak kapacitásával is kibővül. 

Amiben viszont a leginkább egyetértenek a tanulmányok, hogy ez a katabol folyamat ("izmok lebontása") sportolás után indul be szükségszerűen, ha sportolással lestrapált izmok nem kapnak tápanyagot, ami ez esetben  fehérje, mely az izmok regenerációjában játszik szerepet, és természetesen a szénhidrát, ami üzemanyaggal látja el azokat. A regenerálódáshoz ugyanis energiára van szükség. Ha az izmok nem jutnak ilyenkor szénhidráthoz, akkor persze előfordulhat, hogy a szükséges energiát fehérje forrásból pótolja a szervezet, illetve ha nem jut fehérjéhez, akkor meg lebontja onnan, ahol épp nem kell és elszállítja oda, ahol szükség van rá. 

Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy éppen ennek elkerülése érdekében a sporttáplálkozás alapja a megfelelő fehérje fogyasztás is, ami az izmok mennyiségi növelése (hypertrofia) érdekében, valamint a meglévő izomzat megtartásához egyaránt szükséges. Mindez azonban regenerációs időszakban történik meg és nem sportolás közben. 

Most nézzük meg, mi történik ha sportolás közben fehérjét fogyasztunk.

Alapvetően úgy zajlik a folyamat, hogy a fehérje a gyomorban bomlik le aminosavakra, de a vékonybélben szívódik fel. Ennek az egész emésztési és felszívódási folyamatnak az ideje legoptimálisabb esetben is 2 óra. Abban az esetben, ha nyugalmi körülmények között megiszunk egy fehérje turmixot.

Sportolás közben viszont más a helyzet, mert az emésztési folyamatok szinte leállnak, vagy nagyon lelassulnak, hiszen a izommunka fenntartása a prioritás. 

Az elsődleges szénhidrát forrásnak számító egyszerű cukrok a fehérjével ellentétben viszont pillanatok alatt energiává válnak. Könnyen felszívódnak, már a gyomorból is, ráadásul az egyszerű cukrokat emészteni sem kell.

Az összetett cukrok felszívódási ideje is jóval rövidebb, mint a fehérjéé.  

Szóval a fehérje a gyomorban lebomlik, a vékonybélben felszívódik, de utána mi lesz vele?

Mivel a szervezetnek energiára van szüksége, minden erejével azon igyekszik, hogy kielégítse az izmok működési igényét, ezért amiből csak tud energiát fog csinálni. Ha nincs szénhidrát, ami nélkül a zsír "égetése" sem működik, akkor a tápcsatornába bevitt fehérjét dobja a tűzre. Persze csak akkor, ha meg tudja emészteni. Az előbb írtam, hogy nagyjából annyi energia nyerhető belőle, mint a szénhidrátból, viszont sokkal körülményesebben. Egyszóval a sportolás közben bevitt fehérje nagy valószínűséggel el fog égni a "kazánban"...majd valamikor a verseny után.

Persze az is benne van a pakliban, hogy mivel nincs idő és kapacitás az emésztésre, ezért úgy ahogy van bekerül a vastagbélbe, ahol durva erjedési folyamat indul be. Ilyenkor sokan a bokorban kötnek ki. 

Tehát, amint látjuk, a fehérjéből sokkal lassabban és körülményesebben lesz energia, mint szénhidrátból és sok esetben addigra már vége a versenynek. Vagy azért, mert hív a természet, vagy azért mert több idő energiává alakítani, mint ameddig a verseny tart. 

Ezért véleményem szerint jobban járunk ha, inkább azt adjuk az izmoknak munkavégzés közben, amire biztosan szüksége van! 

(Olyan ez, mint a régi dízel mercik esetében: megy az használt étolajjal is, de azért gázolajjal mégiscsak jobban húz az érdi emelkedőn..-:) )

Összefoglalva a dolgot tehát, az igaz is lehet, hogy a túlzott izommunka nem megfelelő energiapótlás mellett izomtömeg vesztést eredményezhet, az viszont egyáltalán nem valószínűsíthető, hogy az állóképességi sportok végzése közben a tápcsatornába juttatott fehérje be tud épülni az izmokba. Sokkal inkább valószínű, hogy felszívódás nélkül távozik, vagy energiaforrássá alakul. 

A cikk során az alábbi szakirodalmakban foglaltakat vettem segítségül:

Dubetz József: Áltálános edzéselmélet és módszertan

Dr. Osváth Péter: Sportélettan, Sportegészségtan

A kép forrása: pixabay.com