Az utóbbi időben megint megjelent a kérdés több futó csoportban, még egy zárt (futóedzőket) tartalmazó csoportban is elkerült a téma: minek kell edző? minek kell futóedző? Ugyanakkor ezekben a csoportokban egymást érik a kezdő futók által közzétett, sérülésekkel kapcsolatos bejegyzések.

Ha te is érintett vagy, feltetted-e már a kérdést magadnak: mi az oka annak, hogy alig néhány hónap után arról írsz, hogy kényszerpihenőre küld egy talpi hajlító, vagy egy achilles ín gyulladás, esetleg a szokásos térd, csípő, derék fájdalmak miatt hagysz ki heteket?

Mindeközben a “szakszerűen” oktatott sportolók évekig, évtizedekig edzenek komolyabb sérülés nélkül és ha történik is ilyen, az leginkább egy külső behatás, egy baleset eredménye!

Azt hiszem néhány dolgot alapvetően tisztázni kellene a köztudatban és a futó csoportokban, amelyekben az adminoknak is nagy felelőssége kell, hogy legyen:

A sérülés és a fájdalom nem természetes velejáróra az amatőr sportnak!

A fájdalom nem a barátod, amit el kell viselni!

Nem kell mindig, mindenáron legyőzni önmagad!

Az élet nem a komfortzónán túl kezdődik!

Ami nem öl meg, az nem biztos, hogy erősít, legtöbb esetben gyengít, legyengít!

Nem épül be minden edzés!

Egyszóval engedjük el ezeket hangzatos szlogeneket, mert habár ma motivációnak érezzük, holnapra kiderül, hogy gyakorlatilag az önpusztítás szakadéka felé terel, aminek a vége minimum sérülés lesz!

Nos, ezek után akkor térjünk is vissza az alapkérdésre és próbáljuk megválaszolni, hogy kinek és miért van szüksége edzőre?

A sportolók szerint

A téma indító alap gondolatom azt volt, hogy érthető módon a hobbi sportolók is sokat olvasnak a hobbijukról, ezért tudják, hogy ha tavaszra jó formában akarnak lenni, akkor nagyjából most kell elkezdeni a félkészülést és ennek van, aki egyedül vág neki és van, aki edzőt keres.

Ennek apropóján feltettem a kérdést a csoportom követőinek, hogy szerintük van-e szükség és ha igen, miért van szükség edzőre és ezek a válaszok születtek:

“Egyszerű kérdés, ha készülsz valamilyen versenyre, vagy csak túl akarod szárnyalni magad kicsit jobban fejlődni, akkor igen.”

“Mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Fontos a motiváció, főleg az elején. Ha valaki rendszeresen eljár edzeni, elengedhetetlen, hogy kitartásában segítse, motiválja valaki. Egy jó személyi edző alapos anatómiai, edzéselméleti, terhelésélettani ismeretekkel rendelkezik és olyan tapasztalatokkal, amik hatékonyan segítik elérni a kívánt eredményt. A személyi edző kizárólag ránk koncentrál, így különösen figyel a gyakorlatok helyes kivitelezésére, ami lecsökkenti a balesetveszélyt, főleg ha műtét utáni felépülési időszak van. Én főleg a kezdőknek javaslom vagy aki éppen valami műtét utáni felépülési időszakban van.”

“Futótechnika fejlesztéséhez mindenképp jól jön, és segít motiválni is!”

“Motivál amikor már feladnám”

“Szerintem segít a sérülések elkerülésében,fejlődésben.”

“Fontosak a visszajelzések és a tapasztalatok az edzőtől, amivel segíteni tud. Meglátja azokat a hibákat, amiket egyedül szinte lehetetlen felfedezni. Segít a felkészülésben vagy a szintentartásban. Javaslatokat tesz, hogy segíthessen a fejlődésben.”

“Szerintem egy edzővel célirányosabbak lesznek az edzések, motivál, segít javítani a hibákat és úgymond “beszabályoz”, nem hagyja (jó esetben), hogy túl sokat avagy túl keveset törődjünk az edzés mennyiségével, minőségével és a regenerációval.”

“Külső szem jobb visszajelzéseket ad, van tapasztalata, tanulta. Segít, motivál.”

A válaszokat összegezve azt kellett megállapítanom, hogy a csoporttagok gyakorlatilag meg is írták helyettem ezt a cikket, hiszen nagyjából ezeket emeltem volna ki én is, ha most állnék neki gépelni egy cikket arról, hogy mik azok a szempontok, amelyek az edző mellett szólnak.

Ahogy látható, a legtöbb választ adó sporttárs nagyon jól tisztában van az edző szerepével és azt is jól látja, hogy miért van szükség rá, mi az ami valóban segíti a sportoló félkészülését.

Nem meglepő módon legtöbben a futótechnika javítását várják az edzőtől, de sokan vannak, akik az edzések tervszerű és hatékony összehangolását, de a legtöbben talán teljesen természetesen a motiválást tekintik fontosnak.

Az edzők szerint
A Futóedzők csoportjában is kialakult egy diskurzus erről a témáról és felmerült a kérdés, hogy honnan számítható az edzői tevékenység valódi edzői tevékenynek?

Mi az a pont, amikor azt lehet mondani, hogy egy sportoló az edző szakértelmének köszönhetően fejlődik és nem azért, mert annyira alacsony edzettségi szintről indult, hogy önmagában a rendszeres edzés is fejlesztő hatást váltott ki?

Edzői berkekben vannak olyan vélemények, melyek szerint ez utóbbi nem edzői tevékenység, hanem inkább csak egyfajta életmód tanácsadás, mondván eleinte mindenki, aki elkezd sportolni fejlődni fog, pusztán attól, hogy a rendszeres testmozgás belépett az életébe. Eleinte, kis túlzással, minden edzésen egyéni csúcsot fog futni.

(Itt megjegyzem, hogy tulajdonképpen ez az a “superman lettem” érzés az, ami a kezdő sportolót sok esetben a sérülésig tartó túledzésbe hajszolja.)

Mások szerint az is edzői tevékenység és siker, ha az ilyen kezdő sportoló úgy jut el a célig, hogy közben az edző “fogja a kezét”, azaz úgy adagolja számára a terhelést, hogy se alul, se túl terhelve ne legyen és a célig sérülésmentesen jusson el. Ugyanis, ahogy azt szintén a futócsoportokból tudhatjuk a kezdő futó legnagyobb ellensége legtöbbször önmaga. A legtöbben hajlamosak belemenni egy olyan önpusztításba, aminek sérülés, ne adj isten műtét lesz a vége. Rengeteg bejegyzést olvasni, ami így kezdődik:

“segítséget szeretnék kérni, mert itt-ott elkezdett fájni …”

“tanácsot szeretnék kérni miért fáj itt, miért faj ott, mi lehet az oka ennek, annak…”

“ilyen-olyan fájdalmakra milyen krémet ajánlanak?”

“futhatok-e, ha itt-ott fáj?”
Szóval véleményem szerint egyértelmű, hogy a legtöbb kezdő futónak szüksége van, vagy inkább szüksége lenne segítségre, hogy ne pusztítsa el önmagát, mielőtt a célját elérné és ebben sokkal inkább egy szakképzett edző segíthet, mint egy tapasztalt futótárs. Ott van ugyan némi tapasztalat hasonló esetekre, de hiányzik egy nagyon fontos dolog: a szaktudás.

Korábban írtam már erről, de most újra eljön belőlem a kérdés: Ha más sportoknál teljesen evidens, hogy edző segítségét kérjük az alapmozgások elsajátításához, akkor a futásnál miért nem?

Arról nem is beszélve, hogy aki elmegy mondjuk TRX órára, az nem csak a kötél helyes használatát tanulja meg, hanem azt is, hogy készítse fel magát az edzésre és utána hogy vezesse azt le.

Futásnál ugyanilyen fontosak ezek a szempontok, az edzés része kell, hogy legyen a bemelegítés és a levezetés. Tapasztalatom szerint ez azonban főleg kezdőknél, de még haladó szinten is szinte teljesen elmarad és ha egy-egy sérülés után rádöbben a sportoló, hogy ezeket az edzéselemeket is be kéne építeni, akkor jön a felismerés, hogy fogalma sincs róla, hogy kéne ezt csinálni. Ilyenkor jönnek az újabb kérdések a csoportokban és keringenek különféle oktató videók, a végtelenségig leegyszerűsített gyakorlatokkal, amik szakmai szempontból lehet, hogy jól vannak összeállítva, azonban egy nagyon fontos dolog hiányzik belőle: a külső kontroll.

A mozgásoktatás alapja a bemutatás, az egész-rész-egész módszer alkalmazása és a végrehajtás során a hibák folyamatos javítása.
Akármilyen alapos is egy oktató videó, olyat hobbi futó csoportokban még nem láttam, amelyikben egy mozgássort rész elemeire szedve gyakoroltatnak, majd azokat újra összekötve fejlesztik készségszintre. Nem is lehet, hiszen ha nem látják élőben a sportolót, akkor nincs hibajavítás, nincs külső kontroll.

A futóiskolai gyakorlatokat hiába mutatják be például tökéletes végrehajtással, hiába mutatják be lassítva a videókban, a valóságban sokszor azt tapasztalom, hogy olyan alapvető koordinációs hibákkal rendelkeznek kezdő futók, hogy még az alapgyakorlatokat is részekre kell bontani. Nem szerencsés, ha egy mozgásminta rosszul rögzül be.

Olyan ez, mint ha valaki hallás alapján tanulna meg például hegedülni: igaz, hogy le tud utánozni ugyan egy zeneművet, de a hangokat hamisan játsza le. Ráadásul olyan személytől tanul, aki nem tud kottát olvasni.

Ha nem szól senki, hogy nem jó a testtartás, a végtagok mozgása és nem mutatják meg, hogy lehet azokat korrigálni, akkor azon kívül, hogy leizzadunk a bemelegítés végére, mást nem csináltunk. Sőt!

Egy kis kulisszatitok, hogy miként is működik ez a gyakorlatban: Nemrég kezdtük el a tornatermi edzéseket egyesületi gyerekekkel, ahova néhány új tanítvány is érkezett. Már az alap gyakorlatokon sem tudunk tovább lépni, mert a bemelegítés során a dzsog sem ment megfelelő szinten a gyerekeknek. A futóiskolára szánt negyed óra majdnem fél óra lett és végig a dzsog helyes végrehajtását kellett gyakorolnunk.

A dzsog egy alap mozgásforma és alap futóiskolai gyakorlat, de még azt is részekre kell ilyen esetekben szedni és gyakoroltatni, hogy meglegyen a helyes kivitelezés. Ennek a gyakorlatnak nagyon fontos szerepe van a helyes futómozgás kialakulásában. Azon túl, hogy a helyes talajfogás kialakulására van hatással, másodsorban pedig a mozgáskoordinációt összességében fejleszti, rendezettebbé teszi a mozgást, ha a helyes karmunkát is hozzátesszük. És ez még mindig csak egy alap feladat! Hol van még az, hogy a dzsoggot összekössünk különféle ritmus gyakorlatokkal…

Na és? Mi van akkor, ha rosszul rögzül a mozgás? Kérdezhetik sokan!
Erre a válasz az, hogy akkor ne várjuk azt, hogy javulni fog a futótechnikánk, ne gondoljuk azt, hogy ezzel csökkentjük a sérülések kockázatát. Sőt, azzal, ha helytelenül rögzülnek mozgásminták lehet, hogy olyan koordinálatlan mozgás alakul ki, ami egyes izmokat alul, míg másokat túl fog terhelni és ez sérülésekhez vezethet.

Ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy ugyanilyen fontos dolognak tartom egy edzésben a levezetést is, aminek része a nyújtás is! Akárki, akármit is mond!

Ebben nem szabad a különféle divatirányzatokra, trendekre, “brit tudósokra” hallgatni. Az élsportolók is így csinálják és pont. Azért csinálják, mert szükséges ahhoz, hogy csökkentsék a sérülések kockázatát. Nem csak most, nem csak holnap, hanem azt biztosítva ezzel, hogy 20-30 év múlva is képes legyen az ember fájdalommentesen sportolni!

Persze, ilyenkor mindig jön a kérdés, hogy milyen tanulmány támasztja ezt alá? Mi bizonyítja, hogy ha edzés után nyújtunk, akkor kevesebb sérülés fog bekövetkezni?

Én erre azt kérdezem, hogy mit számít az, hogy van-e ilyen tanulmány? Mit számít, hogy jelenleg mit mondanak a brit tudósok?

Nézzünk meg egykori élvonalbeli atlétákat, akik 50-60 évesen, vagy még ezen túl is egészségesen tudnak sportolni. Ezzel szemben a tanulmányokat kergető hobbi sportolók pár hónap után csodakrémeket keresnek a futócsoportokban. Szerintem ezen el kéne gondolkodni!

Nem vita kérdés az, hogy a tudomány fejlődésével vannak egyre újabb, egyre jobb, egyre hatékonyabb módszerek, de ettől függetlenül, ami évtizedeken keresztül jó volt, az egy új elmélet életre keltétől kezdve nem lesz rossz.

Összefoglalva tehát a csoporttagok is nagyon jól érzik, hogy miért van szükség edzőre.
Személyes jelenléttel a mozgásokat tudja javítani, korrigálni és ezzel képes hozzájárulni a fejlődéshez. Ehhez persze érteni kell és ezért is nézem elképedve sokszor közösségi média bejegyzésekben, hogy atlétika múlttal és atlétika edző képesítéssel nem rendelkező “fitnesz edzők” futóedzéseket tartanak kezdő futóknak.

Sokszor a gyakorlatokból látszik, hogy azok nem a sportolók képességeinek és az edzés céljainak megfelelően összeállított gyakorlatok, hanem Youtube videókból összeollózott feladatok. Nem annyira egyszerű ez, mint amilyennek látszik, ezt higgyétek el.

A másik, amit nagyon jól tudnak a csoporttagok, hogy a futóedző az, aki a célnak megfelelő tervet tud összeállítani és azzal könnyebben, céltudatosabban és sérülésmentsebben lehet felkészülni.

A harmadik fontos tényező, hogy az ingyenes tervekkel ellentétben az edző ott áll mögötted és támogat, ha feladnád, vagy visszafog, ha túltoltad.

Mindezek után már csak ezt nem értem, hogy miért vannak tele mégis a futó csoportok sérült kezdő és haladó futókkal?