Az utóbbi időben több alkalommal az edzéseimen a sportolók arról számoltak be, hogy edzés után már nincs izomlázuk. Érthető a kérdés: "miért nincs izomlázam edzés után?" ha klasszikusan az izomláz kialakulását még mindig összekötjük az edzés hatékonyságával... 

Mindenesetre láttam az arcokon, hogy valaki büszkén mondta, valaki "reklamálta", valaki kissé kétségbe esetten kérdezte miért nincs izomláza. 

Mi lehet baj?

Ahhoz, hogy megfejtsük a dolgot, először azt kéne tisztába tenni, hogy mi okozza az izomlázat. 

Mikor eldöntöttem, hogy erről egy cikket fogok írni egy pillanatra elpolemizáltam.  Na, persze nem az izomláz okán, hanem egy gondolatkisérlettel visszapörgettem az időt 30-40 évvel ez elöttre és onnan napjainkig megpróbáltam elképzelni, hogy ugyanaz a tanár hogyan tanította ugyanolyan meggyőződéssel ugyanazon a katedrán állva. 

 Ha egy kicsit elelmélkedünk az idő utazás alatt érdekes látni, hogy egy emberöltő távlatából is mennyi eltérő magyarázata volt az izomláznak: 

 Klasszikusan,  a köztudatban máig is élő hiedelem szerint az izomláz kialakulását azzal magyarázták, hogy az edzés során a tejsav felszaporodik az izmokban és az okozza ezt az égető, mozgásra izomfájdalommal járó érzést. Ez a magyarázat terjedt el anno a köztudatban, olyannyira hogy sok ember a mai napig is habozás nélkül vágja rá ezt a választ, ha megkérdezik mi okozza az izomlázat... 

Ez az elmélet elég sokáig tartotta is magát, gondoltam is egyet és felcsaptam a 90-es évig visszamenőleg a polcomon sorakozó szakirodalmakat, hogy abból vett idézettel támasszam alá ennek a cikkemnek ezt a részét. Igazából egy helyen találtam erre utaló említést,  de itt is már elavult megközelítésnek tartja a szerző. 

 Miért nem a tejsav a hibás? 

Az elmélet buktatója az, hogy amíg jellemzően az izomláz a "munkavégzés" után 24-48 órával alakul ki, addig az izmokban a munkavégzés közben felszaporodott tejsav már rég kiürül. Az edzettség javulásával ráadásul egyre gyorsabban, hiszen a szervezet egyre hatékonyabban képes a tejsavat feldolgozni. Képessé válik arra, hogy az un. cori-körön keresztül az izmokból a vérárammal a májba szállítva a glükoneogenezis folyamatában újra glükozzá, azaz energiaforrássá alakítsa! 

Szóval, ha nem a tejsav a bűnös, akkor mi lehet az oka? Nyomozzunk tovább! 

A rendelkezésemre álló szakirodalmak még kivétel nélkül mind arról írnak, hogy a megterhelő "munkavégzés" során az izmokban mikrosérülések alakulnak ki, amelyek gyulladásos folyamatokat hoznak létre és ez okoz izomfájdalmat. 

Itt meg kell jegyezni, hogy ez a fajta mikrosérülés (mikromeretű szakadások az izomrostokban) nem jelentenek sportsérülést, nem egyenlő az izom szakadásokkal, hanem épp ellenkezőleg az izom fejlődésének alapja. A sérülés helyén ugyanis újabb, erősebb izomrostok épülnek es ezek sorozata okozza azok növekedését, erősödését (hipertrófia). 

Egészen napjainkig ez volt a "hivatalos" magyarázata az izomláznak, illetve egyes szakirodalmak a szervezetben megterhelés során felszabaduló szabadgyökök által okozott gyulaadásokat tartották felelősnek érte. Nem is olyan rég még én is ezekből az elméletekből vizsgáztam. Ezek az elméletek sem adtak azonban megcáfolhatatlan magyarázatot a jelenségre, ezért a kutatások tovább folytak. 

Meg van a tettes? 

Ennek köszönhetően néhány hónappal ezelőtt napvilágot látott egy új tanulmány, melyben magyar tudósok újabb, minden eddiginél átfogóbb magyarázatot nyújtanak az izomláz okára. 

Eszerint ugyanis az izomlázat nem (csak) az izomrostok mikrosérülései, hanem az izomrostokban lévő izomorsók érző idegvégeinek mikrosérülései okozzák, tehát az izomláz, mint tünet valójában idegi eredetű. Az izomorsó, tele van érző idegrostokkal, amelyek megerőltető fizikai terhelés hatására mikrosérülést szenvedhetnek és ekkor alakulhat ki az izomláz.

Hova tűnt az izomlázam?

Ha már tudjuk, (a tudomány jelenlegi állása szerint), hogy mi okozza az izomlázat, akkor kereshetünk magyarázatot arra, hogy ugyanolyan terhelés hatására miért nem alakul ki.... 

 Na, vajon miért? 

A válasz gondolom egyértelmű, ezért zárszóként inkább visszakanyarodnék a kiindulóponthoz és befejeznem a gondolatkísérletemet. Szóval végig tekintve az izomláz okára adott válaszokat, felmerülhet a kérdés:

Hogy lehet az hogy a tudomány ugyanarra a kérdésre egy viszonylag rövid időn belül több eltérő magyarázatot ad? 

Erre lehet persze azt mondani, hogy egyre precízebb eszközök, egyre kifinomultabb módszerek állnak a tudósok, kutatók rendelkezésére és a tudomány ezáltal folyamatosan fejlődik. Mindazonáltal annak is igaza lehet, aki azt mondja, hogy a tudomány nem mindig exact, ezért amit ma tényként állít és tanít, azt később tagadni fogja, ezért ajánlatos az ilyen kijelentések elé mindig odatenni "a tudomány jelenlegi állása szerint" tagmondatot! 

 A lényeg, hogy ma úgy tudjuk megfejtettük az izomláz valódi okát, de lehet, hogy 10-15 év múlva már ez is egy elavult elméletté válik. 

a kép forrása: pixabay.com