Lehetne ez egy Coelho idézet is, de nem az. Szerintem, ez a kijelentés több egy hangzatos szlogennél, mert tömör összefoglalója, mégis sok minden kifejezője, egyszerűen minden benne van. Egy olyan megállapítás, amelyben minden benne van, ami sokak számra a futás esszenciája:  

A futás önismeretre tanít!

Nem rég az egyik tagunk ötlete nyomán felröppent a kérdés a Gyerefutni csoportban, hogy mit is ad nekünk a futás és kértük a csoport tagjait, hogy mondják el pár sorban a gondolataikat. Volt aki videoüzenetben rögzítette, ebből egy nagyon jó kis motivációs video is készült, amit a Gyerefutni Facebook oldalon, csoportban és Youtube csatornán nézhettek meg. ( https://youtu.be/ptPnUUk6GBQ )

Persze sokkal többen voltak, akik nem akartak szerepelni, ők írásban foglalták össze, hogy mit adott nekik a futás, ebből szemezgetek párat:

"Kupákat, érmekes, örök emlékeket"

 

"Élményeket, barátokat, emlékeket, jókedvet"

 

"Önbecsülést, kitartást, jókedvet"

 

"Változást, kitartást, önbizalmat, hitet, erőt"

 

"egy fontos dolgot: az életet!"

 

"szabadság, nyugalom, kitartás, fáradtság, eredmények, önmegvalósítás, gyönyörű helyek, élmények"

 

"nyugalmat"

 

"szabadságot, kitartást, koncentrációt, csendet, csapatot, barátokat, feszes feneket"

 

"egy új életet"

A kommentekből látszik, hogy sok hobbi futónak ez a sport elsősorban a mentális felfrissülésben nyújt segítséget

• az egyedül futás gondolattisztító erejével, 
• a csapatban futás társas feltöltődésnek élményével
• önbizalom építésben a kitűzött célok elérésével

Persze sok egyebet is fel lehetne még sorolni, de akkor a lista talán végtelen lenne. Mindenkinek mást ad a futás, más az indító ok és más a motiváció, de akár mentálisan, akár fizikai értelemben véve vetjük górcső alá, az biztos, hogy valamilyen formában a futás önismeretre tanít. 

Ha egy kicsit tovább lépünk tehát a mentális-érzelmi síkról és elkezdjük fizikai valójában, sportként vizsgálni a futást, véleményem szerint akkor is helytálló ez a kijelentés!

Egyszerűnek tűnik, mert alap mozgásról van szó

Szóval amikor elkezdünk futni, akkor olyan egyszerűnek tűnik minden. Hiszen azt gondolhatjuk, hogy egy "ösztönös" mozgásról van szó, látszólag nincs ezen mit tanulni:

"amikor megtanultunk két lábon járni, akkor megtanultunk futni is"

mondhatja egy laikus ember.  

Valóban ennyire egyszerűnek tűnhet a dolog és egészen addig így is van, amíg legfeljebb szabadidős tevékenységként tekintünk rá. Abban a pillanatban viszont megváltozik minden, amikor a futás sporttá válik az életünkben, mert egy csomó mindent szükségszerűen megtanulunk ilyenkor a testünk jelzései alapján:

• Megtanuljuk beosztani az erőnket 
• Megtanulunk egyenletes tempóval futni
• Megtanuljuk érzékelni a sebességünket
• Megtanuljuk mikor minek a pótlására van szükségünk 
• Megtanuljuk értékelni a különböző terhelési zónáinkat 
• Megtanulunk gazdaságosan futni
• és még sorolhatnám mi mindent
• kommentben jöhetnek a további opciók!! 

Ha mind ezeknek a tapasztalatoknak a birtokába kerülünk, akkor válluk igazán futóvá és megértjük azokat az instrukciókat is, hogy könnyű futás, lendületes és erős, vagy éppen fokozó. 

Nem üres szavak ezek, hanem a sportoló önismeretén alapuló meghatározása a terhelésnek. 

Kezdetben akár tempó, akár pulzustartomány alapján lett is meghatározva a sportolónak például egy "könnyű futás", kellő tapasztalat bírtokában a teste jelzései alapján érezni fogja, hogy aktuálisan mi a könnyű a számára. Hiszen ha figyel arra, hogy a légzése mély és egyenletes legyen, jellemzően orron keresztül történik és közben erőlködés, akadozás nélkül tud beszélni, akkor biztos lehet benne, hogy bőven jut oxigén az izmoknak is, tehát aerob lesz az edzés. Intenzívebb edzésnél is vannak ilyen törvényszerűségek, amik alapján az ember érezni fogja, hogy milyen terheléssel dolgozik.  

Azt gondolom, hogy ha ez az érzék kialakul, akkor már nem kell folyamatosan figyelni az órán se a tempót, se a pulzust. Erre pedig egyetlen receptet tudok: nagyon sokat kell futni! Sokat kell futni, ráadásul különböző terhelési zónákban.   

Az imént említett önismerettel rendelkező futónak pedig ha azt mondjuk, hogy legyen 5 km lendületes futása, akkor pontosan jól fogja tudni, hogy mit kell éreznie futás közben. Elég lesz a légzésére és a mozgására figyelni és érezni fogja hol a határ, ami fölé már ne fokozza az intenzitást. Magyarán ne gyorsítson tovább, hanem tartsa a tempót. 

Ahogy a bevezető részben lévő idézetekből is kitűnik, szerintem a hobbifutók többsége azért fut, mert örömét leli benne és mert szabadságot ad.  

Ha meg akarjuk tartani a futás adta szabadságot, akkor jobbnak tartom minél hamarabb kiismerni a testünk jelzéseit és az alapján belőni magunknak, hogy mit jelent a könnyű futás, a lendületes belefutás, vagy maximális tempó.. stb. 

Más a helyzet, ha a teljesítménynek, a fejlődésnek alá rendeljük ezt a komfortot. Van az a kategória is futók között, aki már nem csak az élvezeti értéke miatt csinálja.

Erre szoktam mondani, hogy mindenki döntse el mi a célja a futással és azért eddzen. A célokat pedig a lehetőségekhez kell igazítani. Bármi is legyen a célunk, a tervszerű futással könnyebben elérhetővé válik.

Neked mit adott a futás?

A kép forrása pixabay.com