Sokszor elhatároztad már, hogy elkezdesz futni, de mindig feladod, mert az első száz méter után elfogy a levegő. Ilyenkor azt gondolod, hogy jó lenne, de a futás nem nekem való? Akarod tudni az okát? Elmondom: 

Ez azért van, mert túl gyorsan futsz!

Ha ez a válasz megfelelő, akkor köszönöm szépen a figyelmet, további szép napot kívánok -:)

Ha viszont a valódi okát is tudni akarod, akkor olvass tovább, mert megtudhatod mit és hogyan kell másképp csinálni ahhoz, hogy a futás számodra is kellemes időtöltés legyen. 

Az előző bejegyzésemben írtam arról, hogy milyen energiatermelő folyamatok játszódnak le a szervezetben sportolás közben. Már tudjuk, hogy alapvetően két mód van: aerob és anaerob.

Ez azonban ténylegesen három lehetőséget jelent, ugyanis anaerob módon kétféle enerigatermelés létezik. Anaerob lactacid és anaerob alactacid.

Az előbbiről volt szó korábban, mint ahogy arról is, hogy  az aerob és anaerob folyamat között alapvető különbség, hogy az első esetben oxigén jelenlétében történik az energia előállítás, ami lassú folyamat,de hatékony energiatermelést tesz lehetővé. Ennek legnagyobb előnye, hogy ezen az úton lehetségessé válik a szinte korlátlanul rendelkezésre álló zsírsejtek bontása. Emiatt szokták zsírégető tartománynak is nevezni az aerob edzésmunkát. Zsírból cca kétszer annyi energia állítható elő, mint fehérjéből és szénhidrátból. Azt hiszem érthető miért nevezzük hatékonyabbnak ezt az edzést. A zsír anyagcsere lassabb folyamat, mert először szénhidrátokká kell alakítani, majd azt egyszerű cukorrá és az egyszerű cukor bontásából felszabaduló foszfát molekula kapcsolódik az "elhasználódott üzemanyaghoz" (ADP) és lesz belőle újra ATP. 

Tehát bármelyik folyamat is zajlik éppen, az energiatermelés lényege végeredményben az, hogy az izmokat sejtszinten a működéshez szűkséges üzemanyaggal lássuk el, ami nem más mint a adenomin-trifoszfát (ATP).

 Hogy jön ide a futás és a kifulladás? Na, csak várd ki a végét .-)

Szóval, ha olyan intenzitással futsz amihez zsír és szénhidrát raktárakból fedezed az energiát, akkor minden rendben van. Ha így lenne nem fulladnál ki túl hamar. 

Baj akkor van, ha ennél nagyobb intenzitással futsz. Akkor anaerob lesz az energiatermelés és ebben az esetben már a zsír ebben a folyamatban nem játszik. Ha anaerob lactacid az energiatermelés, akkor a májban és az izmokban tárolt glikogént használod fel energiatermelésre, ami véges, mert kb 35-50 dkg-t tudunk raktározni. A múltkor arról is írtam, hogy ez ráadásul viszonylag gyors, de alacsony hatásfokú energiatermelés, tehát sokkal hamarabb elfogy ráadásul a "mellékhatásaként" tejsav termelődik, ami fájdalmat fog okozni és az edzés feladására kényszerít. 

Na, már alakul,de ez még mindig nem az amiért jöttél? Na figyu, mondom a lényeget :-)

Ha túl gyorsan kezd el valaki futni, akkor nincs idő arra, hogy aerob úton termelődjön energia, sőt arra se, hogy laktacid energiatermelés induljon be. Erre az esetre az izmokban mindig van némi tartalék ATP, amit azonnal be tud vetni. Ez a tartalék csupán néhány másodpercre elegendő. Utána viszont baj van, mert nem indult be az energiatermelés, a vésztartalék viszont elfogyott. Na ilyenkor éreztük azt hogy, épphogy elkezdtünk futni, máris elfogyott a szufla. 

Tehát az esetek többségében azért fullad ki az ember, mert túl gyorsan kezd el futni. Ehhez hozzájön még az is, hogy sok esetben nincs megfelelő bemelegítés, ami szintén ronthatja a komort érzetet, azáltal hogy a merev feszes izmok és ízületek akadályoznak a mozgásban. A keringés nem készült fel a mozgásra, ezért kapkodjuk a levegőt és lehet a lábszárban viszkető bizsergő érzés, esetleg szűr az oldal!

Amennyiben jól felépített bemelegítéssel kezdjük az edzést, akkor a keringés fokozásával felkészítjük magunkat a terhelésre, a szervezetnek van ideje arra, hogy beinduljon az energiatermelés és ha az edzettségi állapotunknak megfelelő intenzitású edzést végzünk, akkor aerob tartományban maradva elkerüljük az idő előtti kifulladást. 

Sajnos néha úgy tűnik, hogy a közösségi oldalak hatására, aki most kezd futni nem akar lemaradni azoktól, akik már edzettebbek, mert cikinek érzi a lassabb tempót posztolni, ezért túl gyorsan kezd futni. Tudomásul kell venni, hogy ez nem fog menni. Ha valaki évtizedek óta nem sportolt, némi túlsúllyal is küzd, akkor még a 7 perces ezrek is erős kezdést jelenthetnek. Az sem kizárt, hogy az edzést tempós sétával kell kezdeni és fokozatosan felépíteni az állóképességet. 

Nem ciki ez sem. Valahogy el kell indulni és ha a cél a közérzet javítása, akkor kár belehajszolni magunkat túlzott terhelésbe. Közel 10 éve kezdtem újra én is a sportolást, mert egy baleset és gerincműtét miatt előzőleg 4 év kimaradt. Akkor 110 kiló voltam és nagyon óvatosan kezdtem, eleinte futópadon, emelkedőn sétáltam, majd lassú 7 km/h sebességgel cammogtam. Eltelt pár év és -nyilván nem kiemelkedő a teljesítmény, amire képes vagyok- de önmagamhoz képest sokat fejlődtem azzal, hogy képes vagyok fél és egész maratont futni. 

Véleményem szerint, sose felejtsük el, hogy honnan indultunk el és mindig önmagunkhoz mérjük a teljesítményünket, mert nem tudhatjuk, hogy egy irigykedésre okot adó poszt mögött mi van valójában. Arról nem is beszélve, hogy ami számunkra elérhetetlen álom, az a másiknak egy könnyű edzés. 

Kezdd el, és ha elkezdted ne add fel! Ha nem megy kérj segítséget! 

-gyerefutni- 

ha tetszett nyomj el lájkot, ha hasznosnak tartod oszd meg kérlek, hogy másokhoz is eljusson

- a kép forrása a google ( istockphoto.com)