Korábban több alkalommal írtam már a túledzésről, mint mentális jelenségről és a következményeiről is. Legutóbbi bejegyzésemben ki is fejtettem, hogy miért és hogyan alakul ki és azt is, hogy milyen tünetekkel jár. A téma azonban továbbra is foglalkoztat, ezért kicsit elmélkedek még rajta, ezúttal nem annyira szakmai, mint inkább élettani megközelítésben. A cikk címében gyakorlatilag le is lőttem a poént. Igen, ez most arról fog szólni, hogy sok hobbi futó miért kezdett el futni és a futás által milyen kényszerpályára állította magát. 

Akármi is volt a kiváltó oka annak, hogy elkezdjen futni az ember, szinte biztos, hogy egy idő után észre fogja venni, hogy futás közben a gondolatok a fejében letisztulnak, a problémák megoldódnak, az indulatok lecsendesülnek és az edzés végén jól eső örömérzet tölti el. 

Elcsépelt közhely, hogy a stressz egy civilizációs betegség, de vajon tudjuk-e hogy mi a stressz és  miért rossz? 

Egyszer voltam egy stressz és konfliktuskezelő tréningen, ahol azt tanultam, hogy a stressz, mint élettani funkció az emberiség törzsfejlődése során azért alakult ki, hogy a túlélést segítse. Amikor veszélyhelyzetbe került az ősember, akkor a szervezete elkezdett adrenalint termelni, ami erősebbé tette. Ezt a pszichológiában "Üss, vagy fuss" jelenségnek nevezték el. Tehát amikor például szembe találta magát az ősember egy kardfogú tigrissel, akkor az adrenalintól feldoppingolva képessé vált elfutni előle. Amikor viszont sikeres vadászat után egy másik ősember támadt rá, hogy elvegye tőle a legfinomabb húscafatot, akkor képessé vált leküzdeni őt és megvédeni a zsákmányt. Tehát a stressznek ez a formája tulajdonképpen a szervezet válaszreakciója egy vészhelyzet leküzdése érdekében. 

Ma már nem akarnak megenni minket és az élelmiszert sem kell mindenáron megvédeni, azonban ez a fajta védekező képességünk megmaradt. Amikor vészhelyzetet észlel a szervezetünk, akkor beindul az adrenalin termelés. A baj az, hogy a mai civilizációs környezetben nem mindig tudunk elszaladni a probléma elől és nem is oldhatjuk meg azt erőszakkal. Ebből kifolyólag a felhalmozódott stressz bennünk marad és feszültséget okoz. 

Az egyik leggyakoribb forrás talán a munkahelyi stressz, amikor a főnök felidegesít, vagy megoldhatatlan feladat elé állít, stb...

Tegye fel a kezét, aki még nem érezte azt, hogy legszívesebben ott hagyná az egészet a francba, vagy bemenne az irodájába és ráborítaná az íróasztalt?! -:)

Persze a mindennapok során rengeteg stresszorral találkozunk, ezeket még felsorolni sem lehet és tudom, hogy sokan vannak, akiknek nem a munkájuk a legnagyobb stresszforrás az életükben. Feleslegesnek tartom jobban belemélyedni ebbe, a lényeg az, hogy amikor ilyen agresszív gondolataink alakulnak aki, az már az adrenalin hatása. No, de mi van akkor, ha  ezeket az erőszakos gondolatainkat nem hajthatjuk végre?  

Arra is van magyarázat, hogy a le nem vezetett  feszültség hogyan hat a különböző szervrendszereinkre és okoz hosszú távon károsodást. Az adrenalin hatására ugyanis a vér az izmokba pumpálódik, hogy a fizikai teljesítményünk fokozódjon, ebből kifolyólag a pulzusszám emelkedik, az emésztés leáll, az anyagcsere lelassul, az agyi tevékenység is beszűkül. (egy pszichológus ismerősöm úgy fogalmazta meg ezt, hogy "hüllőagy szindróma")  Ha ez hosszú ideig folyamatosan fennáll, akkor szív és érrendszer, valamint emésztő szervrendszer működésbeli zavarok alakulhatnak ki. Persze, most joggal merül fel a kérdés: hogy jön ide a futás? 

futás a stressz elől

Szinte nincs olyan ember, akit nem érnek ilyen stresszor ingerek, aminek hatására az előbb leírt folyamatok beindulnak a testünkben. Felmerül a kérdés, hogy lehet a stressztől megszabadulni? Ahogy az előbb írtam, stressz hatására az izomműködés kerül előtérbe minden mással szemben, ezért egyértelmű a válasz: valamilyen fizikai aktivitás kell hozzá. A futás, mint fizikai aktivitás kiváló módja a stressz oldásának és erre nagyon hamar rájön minden futó.

Nekem nem kellett több, pár alkalomnál, hogy érezzem ezt a fajta jótékony hatást és az elsődleges szándékom mellett nagyon hamar "terápiás" célokat is szolgált minden futóedzés. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül... 

A rendszeres futással szépen lassan "futóvá" válik az ember, javul az állóképessége, fejlődik és a legtöbb futó eljut arra a pontra, amikor elvárások elé állítja magát, kihívásokat teremt saját maga számára. Sajnos sokszor irreális kihívásokat, olyanokat, amik a lehetőségein és képességein jóval túlmutatnak. Az első 10 km után rögtön félmaraton, maraton, aztán ha ez is meg van, akkor ultratávok, vagy egyre jobb időeredmények hajszolása kezdődik. 

Sokan nagyon helyesen elkezdenek terv szerint futni, edzővel készülnek, vagy online edzésterveket követve próbálják meg elérni a kitűzött célt. Aztán egyszer csak azzal szembesül az ember, hogy szinte mindent alárendelt a futásnak, a felkészülésnek és minden hétvégén ott áll a rajzónában. Bekerül futóközösségekbe, futócsoportokba, ahol mások eredményei is arra ösztönzik, hogy még többet eddzen, még gyorsabban fusson, még messzebbre jusson. 

a futás mint stresszor

Az eredmények hajszolása azonban egy idő után visszaüt és az csak egyéni tűrőképesség kérdése, hogy mikor. Az előző blogbejegyzésemben kifejtettem, hogy miként. Az egész folyamat túlterheléssel kezdődik, a sorozatos túlterhelés pedig túledzést okoz.

A téma analógiájára fordítva a dolgot a túlterhelés lesz a stresszor (azaz stresszt kiváltó hatás)  a szervezetnek, a túledzés pedig maga a stresszes állapot. 

Itt azonban meg kell jegyezni, hogy stressz és stressz között különbség van. Ugyanis az első esetben (adrenalin okozta stressz) fizikai aktivitással könnyen oldható, ezt eustressz-nek hívják. Ahogy az előbb kifejtettem ez doppingként hat ránk, baj csak akkor van, ha nem dolgozzuk ki magunkból.

A stressz másik fajtája az úgynevezett disztessz, ami viszont épp ellenkezőleg hat. Blokkol, gátol és testi, szellemi teljesítményromlást okoz. A túledzettség állapota is ez a fajta stressz. Sajnos a megoldás nem olyan egyszerű, mint az előző esetben. Túledzettség esetén egyetlen megoldás van: pihenés, de ez a sporttal való teljes leállást jelenti. 

Ilyenkor az edzéstan szerint legalább 1-1,5 hónap pihenőt kell tartani. Ez két okból okoz problémát. Az egyik, hogy ennyi idő alatt kárba vész az addig befektetett edzésmunka, gyakorlatilag elölről kezdhetjük az egészet és ha már be van fizetve az első maraton, akkor a kiesett edzést "bepótolva" akarjuk utol érni magunkat. Ez újabb túledzéshez fog vezetni. 

Másrészt viszont, valószínűleg az életkörülményeink nem fognak változni és ha az eustressz kiváltó ingerek  továbbra is fennállnak a magánéletünkben, akkor ugyanúgy stresszelni fogunk, viszont fizikai aktivitással levezetni nem tudjuk, vagy nem olyan hatékonyan. 

Ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz lesz kilépni, ezért kezdő futóknak mindenképp azt tanácsolom, hogy ne hajszolják az eredményeket, nem kell 3 hónap után félmaratont, 1 év után maratont futni.

Nekünk hobbi futóknak, a futás öröm és nem kötelesség, ezt soha ne felejtsük el.

 -gyerefutni-

megjegyzés: a kép forrása a google