Voltak akik nem értettek egyet ezzel a kijelentésemmel és éles kritikát fogalmaztak meg mondván mindenki úgy fut, ahogy akar. Én azt hiszem, hogy terv nélkül futni olyan, mint taktika nélkül sakkozni: lehet, de nem célravezető! Kaptam cinikus, már-már személyeskedő megjegyzéseket is. Próbáltam megérteni, hogy miért tiltakoznak a kijelentésem ellen egyesek, de nem sikerült rájönnöm. 

Éppen túl vagyok az idei második versenyemen, és azok után, hogy egy hónappal ezelőtt a tavalyi félmaratoni eredményemen javítottam 9 percet, most a maratoni távon sikerült 21 percet(!!!) faragnom. Arra gondoltam, hogy a fenti kijelentéseimen kételkedőkkel való felesleges szócsata helyett inkább leírom, hogy milyen út vezetett ehhez a számomra óriási fejlődéshez. 

Korábban több bejegyzésemben írtam arról, hogy egy ideig pulzuskontrollal edzettem az egyik legfelkapottabb cégnél és az volt a tapasztalatom, hogy egy zsákutca. Az ott eltöltött idő alatt semmit nem fejlődtem, viszont a sok túl alacsony tartományban végzett lassú futás hatására a mozgástartományom annyira beszűkült még a rendszeres nyújtás ellenére is, hogy folyton ízületi gyulladások okoztak csípő és derékfájdalmat. Ráadásul belassultam, totyogóssá vált a mozgásom. 

Terv szerint futottam ugyan, de a terv nem volt jó, mert nem szolgálta az elérni kívánt célt. 

Ennél a sportcégnél töltött időszak pont ezt eredményezte számomra. Tavaly júliusban ezért váltottam és egy olyan ember lett az edzőm, aki a futók között kissé megosztó szerepet tölt be azzal, hogy nyíltan felvállalja, amit sokan a saját bőrünkön tapasztaltunk. Azt, hogy a tisztán pulzushoz kötött edzés nem a versenyzőt és a fejlődését szolgálja, hanem egy hatalmas üzlet, amiben sok pénz van, illetve nagyon kényelmes megoldás az edző számára. 

Még nincs egy éve, hogy az ő módszere szerint készülök és a terv működik, mert azóta versenyről versenyre, minden távon javítani tudok a korábbi eredményemen. 

Ez szó szerint értendő, mert 5 km és 42 km között minden távon perceket javítottam kevesebb, mint egy év alatt. Ennek alapja egy az adott célversenyre megírt, személyre szabott edzésterv, amit a felkészülés során a lehető legpontosabban kell végrehajtani. Bevallom a felkészülések során volt olyan amikor nem értettem, hogy lesz ebből az, amit szeretnék, néha soknak, néha kevésnek érzem, de az edző soha nem alkudozik velem. Ami elő van írva, azt kell csinálni és a végeredmény őt igazolja.

..mi hobbifutók nem csak a futással terheljük magunkat, hanem a mindennapi rohanással munkába, haza a családhoz..stb..Ezt is figyelembe kell venni

Őszinte sajnálattal olvasom és a környezetemben is azt tapasztalom, hogy még alig kezdődött el a futószezon, máris tele vannak a futócsoportok sérülés miatt lemondott versenyekről szóló bejegyzésekkel, illetve sérülés miatt átadó nevezésekkel.

Sajnos egy nem várt sérülés bármikor közbe jöhet, de mivel éppen csak vége az alapozó szezonnak, ezért valószínű, hogy sokan a nem megfelelő edzésmunkából adódó túlterhelés miatt sérültek meg.

Egyáltalán nem szeretnék kárörvendőnek tűnni, nagyon sajnálom ha bárki is sérülést szenved, de azok alapján amiket látok és tapasztalok az ismeretségi körömben, sajnos jó néhány esetben borítékolva volt a sérülés. Jobbulást kívánok mindenkinek, aki kényszer pihenőre szorul, és javaslom, hogy a továbbiakban próbálja meg a lehetőségeihez igazítani a céljait és a céljaihoz igazított edzésterv szerint készüljön. Amikor azt írtam, hogy aki fut, fusson terv szerint, akkor erre is utaltam. A céljainkhoz igazított terv szerinti futással tudjuk a leginkább minimalizálni a sérülések kockázatát.  

A hosszútávú versenyeken való sikerhez azonban szerintem nem elég a célorientált terv és a precíz végrehajtás, további tervekre is szükség van! Félmaratontól felfelé mindig van tervem a versenyen való futásra, a végrehajtásra. Rajt előtt mindig készítek versenystratégiát, általában van B, és C, tervet is. Erről is írtam már korábban ebben a bejegyzésemben, ezért most nem térnék ki rá részletesebben. Most csak annyit említenék, hogy javaslom, mindenkinek kialakítani egy olyan stratégiát, amivel könnyebben fel tudja mérni versenyzés közben, hogy milyen állapotban van, nehogy elfogyjon a vége előtt.

Nekem a táv három részre osztása vált be és a mostani maratoni futásomon is ezt követtem. A három rész egy félmaraton és két 10,5 kilométeres távra tagozódott a fejemben. Az A, B, C tervek az egyes részek futásánál megválasztott tempót tartalmazták, amit egyébként a rajtvonalnál szoktam eldönteni, illetve az egyes részek végén újra értékelem magamban, figyelembe véve a külső és belső körülményeket. 

Az állóképességi sportok során a jól megválasztott frissítés kulcsfontosságú dolog. Ennek gyakorlása fontos, mert amikor rajhoz állunk, akkor már pontosan tudni kell, hogy mikor, miből, mennyire van szükségünk. Ennek gyakorlására kiváló alkalmat nyújtanak a hosszú-lassú edző futások, ilyenkor lehet próbálgatni. Soha nem szabad arra hallgatni, hogy másnak mi vált be, mert a frissítés egyéni, erről is írtam korábban. A frissítési terv összeállítását leginkább a külső körülmények határozzák meg, amit általában már az előző napon, napokban lehet tudni, ezért a várható időjárási körülményeknek megfelelően kell elkészíteni. Ez kardinális dolog szerintem, mert menet közben már nem nagyon lehet variálni, ha kihagytunk egy frissítő pontot, ha nem ittunk elég folyadékot a táv első felében, akkor már nem lehet bepótolni. Nagy melegben, akár már az első pár kilométeren eldől, hogy be tudjuk-e fejezni a versenyt, vagy nem, hozni tudjuk-e a az elvárt teljesítményt, vagy nem. Bosszantó dolog a tervezett időn kívül beérni, vagy feladni a versenyt, úgy hogy tudjuk azért nem sikerült, mert elfogytunk a végére, pedig ha megálltunk volna az első két frissítő ponton inni, akkor sikerülhetett volna.

Futottam már maratont frissítési terv nélkül, és annyira megszenvedtem a végét, hogy utána egész nap rettenetesen rosszul voltam, hányás, hasmenés kíséretében. Futottam már maratont úgy is, hogy mástól kértem a frissítéssel kapcsolatban tanácsot és a tanácsot adó minden jó szándéka ellenére záróbusz lett a vége. 

Egyszóval én egy versenyre mindig terv szerint készülök fel, a versenyen terv szerint futok és terv szerint frissítek. El sem tudom képzelni, hogy ezek nélkül hogy tudnám elérni a kitűzött célomat, mert célom van a futással. Ha nem lenne célom, akkor is megtervezném a futásaimat, hogy ne legyen túlterhelés és sérülés belőle, illetve hosszú futások előtt mindenképp átgondolnám azt is, hogy milyen frissítést vigyek magammal. 

Összefoglalva azt mondom, hogy valamilyen szempontból talán igaza is lehet annak, aki megkorholt engem és azt mondta, hülyeség a terv, mert mindenki úgy fut ahogy akar. Én erre azt mondom, hogy lehet úgy is, csak szerintem nincs értelme. Persze tudom, van aki szerint ez nem fontos, de erről az a véleményem, hogy  bungee-jumpingolni lehet kötél nélkül is, csak elég veszélyes...